Űrrobinzonád

Ez a történet életem legnagyobb kalandját meséli el az utókor számára. Az első feljegyzésem 2112. november 11-én született, ugyanis ekkor indított utamra a NASA, hogy újra fedezzem fel, van-e élet a Marson.

A felszállásommal semmi probléma nem volt, a leszállásommal viszont annál több. 2114. január 22-én kényszerleszállást kellett végre hajtanom a Mars egy idegen kilétű szigetén. Űrhajómat nem tudtam megjavítani, ezért nekiláttam felfedezni a szigetet.

Nem sokkal később egy kisebb tisztást találtam, ahol leheveredtem, és magamba roskadtam. Teljesen kilátástalannak láttam a helyzetemet, az elkeseredés, a megfeszített töprengés végül álomba szenderített… és egy különös álomba csöppentem. A Földön voltam egy réten, és csak feküdtem és feküdtem. Boldogtalan voltam, pedig mindenem megvolt, ami egy amerikai állampolgárnak csak kellhet. Szép feleség… focicsapatnyi gyerek, na meg egy „drága” anyós. Én mégis, mégis csak feküdtem, és azon elmélkedtem, hogy „Az ég kék, a fű zöld, de…” én csak egy „pont” vagyok ezen a hatalmas Földön… és hirtelen felriadtam. Az álmon gondolkoztam… arra jutottam, hogy Isten adott egy lehetőséget, hogy itt a Marson ne csak egy rész legyek a „tengerben”. Itt én vagyok maga a tenger.

Neki is álltam felépíteni az én civilizált világomat. Úgy gondoltam, adni kell a szigetemnek egy nevet, olyan snassznak tartottam, hogy csak Szigetnek hívjam. Rövid gondolkodás után a Hottentotterstottertrottelschwiegermutter név mellett döntöttem. Ez a szó ugyanis részben leírja drága anyósom észrevehető hibáit. Vajon mi lehet vele? Kivel kötekedhet napi szinten? Biztos vagyok benne, hogy hiányolja azt, hogy nem mondhatja reggelente: „Ez a kávé olyan langyos és gyenge, mint te John. Nem értem, hogy mehetett hozzád az én drága lányom…” Szegény Alice… vajon már szólhattak neki a történtekről… és a gyerekek mit fognak érezni, mikor Alice elmondja nekik, hogy apa már nem jön haza… Valahogy túl kell élnem miattuk, és vissza kell jutnom. Teljesítenem kell a feladatot, amit rám bíztak, hátha kitalálok közbe valami menekülési tervet is.

Egy hét alatt sikerült összeeszkábálnom egy kunyhót, majd nekiláthattam a fő feladatnak: meg kell vizsgálnom a helyet. Szinte minden napom ugyanúgy telt: feljegyzéseket készítettem a növényekről és arról a kevés állatfajról, amit találtam. Egy év telt el így, és rá kellett jönnöm, hogy nincs menekvés.

2115. február 22. Ez a napom is ugyanúgy indult, mint a többi, amit a bolygón töltöttem. Elindultam, hogy még egyszer megkeressem a Labiatae családjába tartozó növényt. Épp tanulmányoztam, mikor egy különös, csészealjszerű valami szállt le a tisztásra. Hirtelen nem akartam hinni a szememnek. Lehet, mégis igaz volt a Clark Kent-es sztori is – fogalmazódott meg bennem az első megállapításom. Gyorsan fogtam a fotóapparátomat, és csináltam néhány exclusive képet. Már előre láttam a fizetésemelésemet a NASA-tól, ha valami csoda folytán hazakeverednék. Épp, hogy csak ez a gondolat átfutott a fejemen, kinyílt a repülőtárgy ajtaja, és mintha Steven Spielberg filmjébe csöppentem volna: E. T.- kaliberű lények szálltak ki belőle. Percekig csak egymást néztük… lepergett előttem a teljes életem… egy perccel ezelőtt még a jövőmet tervezgettem. Erőt vettem magamon, és csak annyit tudtam makogni, hogy „ÉN JÖNNI BÉKÉVEL! NEM AKARNI BÁNTANI SENKIT! UF! ÉN BESZÉLTEM!” Összenéztek, és elkezdtek nevetni, majd az egyik megszólalt:
– Látjátok, osztály, ezért nem szabad olyan sokat E. T-bookozni!
Majd hozzám fordult, és megkérdezte, hogy még mindig létezik-e a Facebook közösségi oldal. Ugyanis mikor 100 évvel ezelőtt nálunk jártak a Földön 2012-ben, akkor szinte mindenki facemob volt, az emberi kapcsolatok teljesen háttérbe szorultak. Az emberek mindent lájkban mértek, és aki nem regisztrált az oldalra, azt nem tekintették élő embernek. Csak egy példa: Kovács János, beírtad a keresőbe, és azt írta ki „ellenőrizze, hogy jól írta be a nevét, az ember reakciója: lehet, hogy „ly-”nal írja?? Az meg sem fordult a fejünkben, hogy nem regisztrált az oldalra, és ennek ellenére ugyanúgy éli a mindennapi életét. Persze, hozzátette, mindig vannak kivételek, és hogyha emellett a baráti kapcsolatainkat is fent tartanánk, és nem lógnánk egész nap ezen az oldalon, hanem élveznénk a jelen szépségeit, akkor ez a portál akár hasznos is lehetne. Ádámból és Évából kiindulva viszont mindig lesz olyan ember, aki átlépi ezt a határt, sajnos. Jó hírekkel szolgáltam számára, ugyanis 2050-ben egy világszintű áramkimaradás után összeomlott a Facebook rendszere, és Mark Zukkenberg tanácstalan volt, és inkább másba fektette energiáját, pénzét és sármját. Megvette az Apple céget, és azóta is azt igazgatja. Ezután mindenki visszatért az IWIW-re, ami körülbelül egy évig bírta a túlterhelést, és összeomlott, mint egy kártyavár. Így sikerült visszatérnünk a „helyes” útra. Az emberek újra kezdték a kapcsolatfelvételt egymással, már nem a virtuális módon, hanem szemtől szemben.

Az űrlények örültek a híreknek, ugyanis épp mostanság tervezték, hogy lejönnek, és meghódítják a maradék földlakókat, és miért tönkretettük a Földet, és nem vigyáztunk forrásaira, ezért társadalmuk legaljára tettek volna minket. Én megnyugtattam őket, hogy erre semmi szükség. Erre felajánlották a kis „zöld lények”, hogy hazavisznek, majd mielőtt visszarepültek volna, a NASA-val baráti szerződést kötöttek, melynek értelmében a földlakók gyermekei tanulmányi kirándulásra mehetnek a Marsra (azon belül is az én drága Hottentotterstottertrottelschwiegermutter szigetemre, aminek nevét meghagyták), az űrlénycsemeték pedig a Földre. Pontosan 2 évet, 5 hónapot és 21 napot voltam távol.

Varga Teodóra (11.E)

Reklámok
Kategória: Kultúr, Tanulóink munkáiból | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s