Sítábor a Magas-Tátrában

A Kazinczyban több évtizedes hagyomány a téli sítáborok szervezése különféle korosztályoknak, különféle szinteken. A kicsiket, a kezdőket vagy az alig síelni tudókat általában a szlovákiai Magas-Tátrába, a Föld legkisebb magashegységébe viszik a lelkes tanárok, a haladókat inkább Ausztriába. 1986 óta járnak iskolánk tanulói a lomnici erdei iskolába, mint a szlovákiai Somorja Madách Imre Magyar Tannyelvű Gimnáziumának testvériskolai diákjai.

Az idén a szlovákiai tábor január 27-én vasárnap reggel 9 órakor indult, amikor is több mint 70 gyerek sürgött-forgott az iskolánk épülete előtt. Főleg kisgimisek, akik közül 37 tanuló kezdő síző volt, középiskolás korúak, de öregdiákok kisebb csoportja is várakozott, hogy végre kezdetét vegye a 7 napos sítúra. Ebben az évben 4 tanuló jött velünk a nagyvázsonyi általános iskolából, velük érkezett testnevelő tanáruk, Benedek Ferenc, aki ifjú korában válogatott síelő volt. Bepakolás, gyors búcsúzkodás után már indultunk is az 5-6 órás útra.

Mikor megérkeztünk, mindenki lelkesen elfoglalta a szobáját, és elkezdett ismerkedni. Velünk tartott a táborba három rotarys cserediák is, két lány Thaiföldről, illetve Brazíliából és egy fiú Ausztráliából. Velük angolul társalogtunk, ezért ez a tábor még jó nyelvlecke is volt számunkra. Este a vacsoránál beosztottak minket csoportokba. Ritzinger Lajos tanár úrhoz, Csendes Katalin tanárnőhöz, és Benedek Ferenc tanár úrhoz kerültek a kezdők. A haladókkal Németh Tibor igazgató úr, a profibbakkal pedig dr. Bastrnák Ferenc síelt. Ezen a napon még mindenki betartotta a takarodót, rápihentünk az első megerőltető napra.

A tátralomnici sípályák nagyon jók voltak. Általában reggel 9-től délután 4-ig síeltünk, délben pedig mindig tartottunk egy hosszabb pihenőt, amikor megettük a balicskát – az ebédre kapott hidegcsomagot, és beültünk a hüttébe egy-egy meleg vagy melegítő italra.

A kezdők csak a harmadik naptól tartottak velünk a nagy sípályákra, ők előtte a szállás közelében egy kezdő pályán tanulták a síelés technikáját.

 Az idő kezdetben elég hideg volt, ami igazából kedvezett a síelésnek, viszont napról-napra melegebb lett. Volt, hogy elérte a hőmérő a plusz fokokat is. A negyedik síelős napon, sajnos, ki kellett hagynunk a délutáni síelést, mivel a nagy szél miatt leállították a felvonókat. Szomorkodni azonban akkor sem szomorkodtunk, hiszen feltaláltuk magunkat, sokat beszélgettünk, és pihentünk.

Az utolsó napra sem javultak az időjárási viszonyok, a nagy szél miatt nem indultak a felvonók, ezért ellátogattunk a 25 km-re lévő Csorba-tói sípályára, de ott sem voltak ideálisak a lehetőségek, mivel itt már mindenki elég fáradt volt, többet pihentünk a megszokottnál, így többször kerestük fel a hüttét, kóstolgattuk az étlapok ajánlatait. A szállásra is előbb indultunk aznap vissza, hiszen 5 órára Poprádra utaztunk megnézni egy jégkorongmérkőzést. Minden évben megnéznek a táborozók legalább egy hoki meccset, ugyanis vendéglátónk, az erdei iskola igazgatója, Jan Poracky úr egész életét ennek a sportnak szentelte, még ma is az országos szövetség egyik vezetője. Nagy élmény volt számunkra ez a villámgyors, kemény, férfias sport közelebbi megismerése. A meccs több mint két órán keresztül zajlott, és végül HK Poprád csapata nyert 6:2-re a vendég Zólyom csapata ellen.

Természetesen nem csak ez a délután volt izgalmas és érdekes. Egyik nap, például, ellátogattunk egy élményfürdőbe, ahol kicsik, nagyok egyaránt élvezték a csúszdát, a körforgó vadvizet és a többi attrakciót.

A többi napon sem unatkoztunk. A kisebbeknek sosem volt elég a hóból, sokszor még délutáni hócsaták is folytak, de bent is mindig volt gyerekkacaj. Mi, idősebb diákok inkább külön szórakoztunk, beszélgettünk, de a fiatalabbakkal is jól kijöttünk.

Úgy gondolom, a tábor minden szempontból sikeres volt. Aki meg szeretett volna, az megtanult síelni, aki fejlődni akart, pedig fejlődött a kiváló oktatóknak köszönhetően. Sok kapcsolat született, kialakultak barátságok, még románcok is. Ami a legfontosabb pedig, hogy mindenki épségben hazatért, hiszen síelés közben nem szerzett senki nagyobb sérülést. Az úton pedig biztonságban érezhettük magunkat Kiss Zoltán buszsofőrünknek hála, akinek a busza miatt sem fájhat a feje, hiszen egy karcolás nélkül vészelte át a kissé szeleburdi utasait.

Köszönjük tanárainknak és kísérőinknek a remek szervezést, hogy lehetőségünk nyílt egy élményekben gazdag sítáborban részt venni.

Mayer Annamária (11.C)

Reklámok
Kategória: Élménybeszámoló | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s